Az ébredés

Mikor felébredtem egy kórházi szobában semmire nem emlékeztem.Aztán igen.Ez nem állapot.Tim a kezemet fogja és mikor észre veszi, hogy felkeltem mosolyog.
-Jól vagy?-kérdi.
-Nem.Tim, én meghülyültem.Nincs értelme az életemnek.Nem akarom azt, hogy te miattam szenvedj.Vagy megölöm magam, vagy szanatóriumba megyek.-mondom határozottan.
-Lora, én nekem az lenne szenvedés, ha nem lennél mellettem.Az egyetlen húgom vagy.És rajtad kívül senkim nincsen.Orvoshoz járhatsz, de nem mész szanatóriumba.És elköltözünk.Londonba.Új életet kezdünk.-mondja mosolyogva.
-Neked anya elmondta, hogy mi lesz?Veled?Vagy velem?-kérdezem.
-Igen.Elmondta.És nagyon sajnálom.És erősnek kell lenned.Jó lesz az életed.
-Szeretlek.-mondom és megölelem.
-Én is nagyon szeretlek húgi.

*Mikor Lora 16 éves*
Feldolgozni anyám halálát sohase fogom.2 éve.2 éve annak, hogy meghalt.1 éve költöztünk Londonba.Nem jártam eddig iskolába, mert nem.Magán tanárom volt.Szóval most az orvosok, úgy ítélték, hogy mehetek suliba.10.-es leszek.Nem nagyon szeretnék, de muszáj.Holnap lesz az első napom és nagyon félek.Nem tudom, hogy ilyen sok ember mit vált ki belőlem.Carry-t úgy megtéptem, hogy kórházba kellet mennie.A tanárok mind tudják, hogy mi van velem és nagyon kedvesek voltak.Nem hiszem, hogy velem bármelyik is kiabálna.Nem mondják el senkinek az életem, de ők mind tudják.Világossá vált számomra, hogy látom a múltat.Nem csak az enyémet, hanem idegenekét is, de csak akkor ha megérintem a kezét.
Már teljesen összekészültem a holnapi napra.
-Szia Lora.Minden meg van holnapra?-kérdi Tim.Az egyetemet levelezőn végzi, mert ugye nem Londonba van.Emellett dolgozik is.
-Igen.Minden meg van.-mondom kedvesen.
-Jó a nagyiék puszilnak.-igen.Ők nem az igazi nagyszüleim.Ők meghaltak, illetve apué Párizsban élnek.A nagymamám húga az én nagymamám.Ők is Londonban élnek és Tim náluk dolgozik.-Na, de megyek.Vigyázz holnap és sok sikert.Szeretlek.
-Én is őket.Okés köszi.Szeretlek.-mondom és kimegy.Én meg alszok.

*Másnap*
Reggel korán keltem.Minden reggel futok.Nem tudom miért.Van alakom nem amiatt, hanem mert megnyugtat.Haza mentem megfürödtem reggeliztem és felöltöztem.A hajamat csak megfésültem és sminkeltem.Alap smink, de erős.A szememet eléggé ki szoktam húzni.Sokan azt hiszik emós vagyok, mert fekete a ruhám és a sminkem, de nem.És a ruhám se mindig fekete.Jó ma igen, de mindegy.Egyébként pénzünk onnan is van, hogy apám csinált nekünk bankszámlát és minden hónapban vagyonokat tesz rá.Persze meg kell köszönünk, így minden hónapba beszélünk vele.Egyébként ő is Londonban lakik.
Elindultam otthonról.A suli nincs mesze csak 15 perc gyalog.Elindítottam a zenét és sétáltam.Mikor beléptem a bejáraton minden szem rám szegeződőt.Én mit sem törődve felmentem az igazgatóiba.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Szervusz Lora.Örülök, hogy látlak.-mondja kedvesen.Elég idős, de nagyon kedves.
-Én is.
-Tudod, ha gond van bárkihez fordulhatsz.
-Igen persze.Köszönöm.-mondom.Még elbeszélgetünk, hogy mi itt a módi meg ilyenek.Majd az igazgatóiba Russell tanár úr lép be, az ofőm.
-Jó reggelt, tanár úr!-köszönök mosolyogva.
-Szia Lora, gyere bemutatom az osztályt.-mondja kedvesen.Út közben ő is elmondja, ha gond van bárkihez fordulhatok meg a szokásos.Miközben sétálunk rájöttem, hogy ez egy magán gimi.Mindegy.Az ofő azt mondja várjak kint majd ő szól.
-Sziasztok srácok.-köszön mikor belép.-Beszélgetni is fogunk, de előbb egy hír.Új osztálytárs érkezett.Kérlek segítsetek neki beilleszkedni.-mondja.
-Csaj?És ha igen dögös?-ordítja be valaki.Én csak elmosolyodom.
-Kevin ne kiabálj.És ne legyél ennyire pofátlan.-mondja az ofő a többiek felröhögnek.-Gyere Lora, minden rendben lesz.-jön ki hozzám és hív, hogy menjek be.
-Nos ő itt az új osztálytársatok, Lora Morgan.-mondja.
-Sziasztok.-intek mikor belépek a terembe.Valaki füttyül valaki 'úhh'-zik.
-Emó vagy?-ordítja egy srác.
-Nem.-mondom a logikus választ.
-Tanár úr, miért nem mondta, hogy ilyen dögös osztálytársunk lesz?-kérdi egy helyes, de köcsög gyerek.
-Viselkedjetek.Most kérdezhettek Lorától.
-Hány éves vagy?-kérdi egy nagyon helyes srác.
-16.Májusba leszek 17.-mondom.
-Honnan jöttél?-kérdezi egy szőke csaj.
-Amerikából.
-Miért jöttél el onnan?-kérdi a köcsög gyerek.
-Magán ügy.-mondom és érzem, hogy kezdem elveszteni a fejem.
-És hova jártál?-kérdi megint a szőke csaj.
-Sehova.Magán tanárom volt.-mondom.
-Miért?-kérdi az ordítozós gyerek.
-Mert.-mondom és elkezd forogni minden.
-Tanár úr, mit kérdezzünk tőle, ha szinte semmin nem válaszol?-kérdi egy másik csaj.
-Azért nem mondom, mert nem tartozik senkire se.-mondom és úgy érzem, hogy össze esek.
-De ezek egyszerű kérdések.-mondja megint az a bunkó lány.Én nem tudom megszólalni és...és minden elsötétül.
-Úr Isten!Lora jól vagy?-kérdezi szerintem az ofő.-Valaki vigye le az orvosiba!-kiabálja.
-Majd én.-mondja valaki.Innentől kezdve semmire nem emlékszem.

A tett

Anya halálával az életem tönkre ment.Iskolába nem jártam, mert megtéptem Carry-t mondván, hogy ő tehet anyám haláláról.Az igazgatóval is üvöltöttem, hogy az ő hibája.Elnézték ezt nekem, mert tudták min megyek vagy mehetek keresztül.Timet sajnáltam a legjobban.20 évesen a húgát kell nevelnie, mert ugye apánk nincs.Ja igen azóta rengetegszer hívott, de Tim is megmondta, hogy nincs szükségünk a segítségére.
Így teltek a napok, hetek, hónapok.A 15 szülinapomból mindenre emlékszem.Mintha most lenne.Lehet, hogy én anyától nem a jövő látást örököltem, hanem a múltba látást.Ki tudja...

15.szülinap
Fél éve annak, hogy anya meghalt.Még mindig nem tudom felfogni.Azóta alig alszom.Ma is a plafont néztem mikor a bátyám Tim bejött.
-Szia, húgi.Boldog szülinapot.-mondja mosolyogva.Na igen.Neki is biztos fáj, de nem mutatja.Szerintem neki könnyebb, mert ő már lényegében felnőtt.Ő már feltudta dolgozni vagyis inkább elfogadta és beletörődőt.
-Az már nekem nem lesz.De kösz.-mondom még mindig a plafont nézve.
-Lora.Tudom, hogy nem tudod feldolgozni, de muszáj.Az élet megy tovább.
-Igen?Az élet megy tovább?Tényleg?Hát anyáé nem képzeld el.14 éves vagyok a mindenit!!!!Nincsen se apám és most már anyám se.Te felnőtt vagy.Jó apád neked sincs, mert itt hagyott.De neked anya ott volt a szalagavatódón.Tanult veled az érettségire.Segített a csajaiddal és ha szakítottak veled segített elfeledni.Elmondta a véleményét az egyetemről.Ott volt mind a 2 ballagásodon.-mondom sírva.És kiabálva, de ez az összetétel már mindennapos.-Én még 8.-ból se ballagtam el.Pont akkor szakított velem az első barátom és a legjobb barátnőm hátba szúrt.A felvételi eredményemet se mondhattam el neki!!!!És ha újra tetszik egy fiú?Komolyabbak a dolgok?És ha női ügyekről akarok beszélni?Kivel beszélem meg azt, hogy az Xy akar tőlem valamit?Te ezt mind megtudtad vele beszélni.Én nem!Így kívánj nekem Boldog szülinapot!-mondom, de érzem, hogy az erek kidagadnak a torkomon.
-Lora, sajnálom és teljesen igazad van, de nem tudok mit csinálni.Az egész világra haragszol, mert anya meghalt.Ez nem állapot.-mondja erélyesen.
-Nem állapot?Tudod legszívesebben megölném magam!!!!-ordítom a hajamat tépve.
-Te nem vagy normális.-mondja sokkoltan.Mindjárt ordít.-Anya meghalt.Már nem jön vissza fogd már fel a mindenit!!!!!Soha!Érted?Soha a retkes büdös életbe már nem jön vissza és már nem látod!!!-mondja ordítva.Nálam itt eltörik a mécses és nem azért, mert sírok, hanem, mert meghülyültem.
-Miért hazudsz?Anya a boltba ment azért, hogy megvegye a tortámhoz valókat.Meg az ajándékomat is megveszi.Egy óriás plüss zsiráf.Azt kértem.Mindjárt haza jön és akkor leszídd, hogy miért hazudsz nekem.-mondom.A kezemet átkulcsoltam a térdemen és előre-hátra hintázok.
-Lora, jól vagy?-kérdezte Tim aggódva.
-Persze.Csak várom anyát.Tudod mit lemegyek elé a boltba.Megvesszük együtt az ajándékom.-indultam, de az ajtómba Tim visszarántott.
-Lora, anya meghalt.
-Mi?Nem!!!Dehogy is.Anya, gyere mondd meg Timnek, hogy jól vagy!!Anya!!Hol vagy?Ja,persze a boltba.-mondom.-Tim gyere menjünk a boltba ott meglátod, hogy anya jól van.-de Tim nem engedi el a csuklom.
-Anya meghalt,Lora.Anya meghalt.-mondja.
-Mi?Nem az lehetetlen!Anya jól van.Most vesz sütit és ajándékot.Nem halhatott meg!Anya mond meg neki.-miközben ezt mondom lerogyok a földre.Tim leül mellém, átölel és ezt mondogatja."Csuuszt!Minden rendben lesz"és megpuszilja a homlokom.-Anya, mond meg neki.Anya, gyere és mond meg neki...-mondogatom.Majd elsötétül minden....

A nap

A mai napig emlékszem arra, hogy mi történt.Percre pontosan.Anyukám elvesztését sose fogom tudni feldolgozni.Igazából tudom ez az élet része, de ő nekem nem csak az anyukám volt.Mindig mindenbe segített mint a többi anya, de egyszerűen nem tudom.Talán az volt a baj, hogy pont olyan időszakba voltam.Akkor szakított velem a barátom, mert kiderült, hogy megcsalt a legjobb barátnőmmel.Na igen.Pont az nap.Haza mentem és a bátyám Tim ott ült anya mellet.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódva.Tudtam, hogy anya a végső stádiumban van.
-Semmi kicsim.Semmi.Akkor amit megbeszéltünk Tim.Nagyon szeretlek.-mondta anya könnyes szemmel.
-Én is anya.Nagyon szeretlek.-majd megölelték egymást és puszit adtak.Tim felkelt és kiment, de még egyszer vissza nézet anyura.
-Szívem gyere ide.-oda menetem és leültem az ágyra.-Figyelj, azt szeretném mondani, hogy nagyon szeretlek mindig is büszke voltam és leszek rád.Tudom, hogy mi vár rád, mert láttam a jövőt, de ezt te is tudod.A baj, hogy ti ezt nem örököltétek.Lora, tud, hogy bármi is lesz.Én örökre itt leszek és nem kell aggódnod.Büszke leszek rád.Mindig hallgass Timre.Tudom, hogy ma szakítottál Doni-val, de ne is foglalkozz vele, megérdemlik egymást Carry-vel. Én mindig ott leszek a szívedben és igaz tanácsokat már személyesen nem tudok adni, de lélekben mindig.Ismersz annyira, hogy tud mit fogok mondani.Nagyon szeretlek.-fejezi be anya.(Amúgy igen.Anya látja a jövőt amióta beteg lett.Durva)Megpuszil és szorosan megölel.Nem mondom ki, de tudom miért csinálja együtt sírunk.
-Én is nagyon szeretlek anya.Nagyon.Szeretlek.-mondom anya rám néz.Mosolyog.Majd..majd, lecsukja a szemét.Érzem, hogy a keze már nem szorítja az enyém.
-Anya?Anya!Miért?Anya, neee!Kérlek!Szeretlek!Miért??Anya kelj fel!!!-ordítom sírva.Tim, az ordítozásra bejön.Tudtam, hogy sírt.Látszott a szemén.-Anya, ne csináld ezt velem!Én ezt nem bírom.Gyere vissza!-még mindig sírva ordítok.
-Lora, gyere menjünk...-porbál nyugtatni a bátyám.
-Neem!Hagyj békén.Nem megyek innen sehova.Én anyával maradok. Mindjárt felkel és akkor ő is megmondja.-ordítok rá Timre, majd vissza fordulok anyához.-Ugye, anya.Mindjárt felkelsz és megmondod neki, hogy én veled maradok.Ugye?Anya kelj már fel különben elvisz.Anya......

Nem bírtam felfogni ami történt.Mindenki tudta, hogy mi van anyukámmal.És nem is mi csináltuk a temetést, hanem az állam.Vagy valami olyasmi.Apám ugye elhagyott mikor 8 éves voltam.De természetesen ő is megtudta a hírt.Igaziból apát okoltam legjobban a történtek miatt, mert mikor elment megtudtuk, hogy anya rákos.Sose tudtam, hogy apu miért hagyta el.Szerintem sokk volt neki és inkább itt hagyott minket a szarba.Jó egy apa.Egyik nap csörgött a telefon.
-Halló.-kérdezem rekedt hangon.Tim elment így muszáj volt nekem felvenni a telefont.
-Szia, Lora.Nagyon sajnálom azt ami történt.Timmel nyugodtan ide költözhettek.
-Apa?-kérdezem idegesen.
-Igen.
-Neked van képed felhívni?Megtudod, hogy anya meghalt és felhívod a gyerekedet? Máskor persze nem.Akkor ott van az a ribanc meg a sok kölyök akiket neked szült.Persze felhívod 4 év után azt a gyerekedet aki nem kurvától van.És mikor hívod fel?Hát persze, hogy akkor amikor az anya meghal.Persze szerencsétlen gyerek hisz apa nélkül telt a gyerekkora.Ja felnőni meg anya nélkül fog.Tényleg csak nyugodtan rúgj belém még párat, nem szenvedtem én eleget.-mondom könnyekkel küszködve.
-Lora, sajnálom, hogy így látod a dolgokat, de most is azért hívtalak, mert segíteni szeretnék.-mondja fura hangon.Gondolom sír.Hát szarok rá, hogy sír.Sírjon csak nyugodtan.Az nem érdekelte, hogy mi mennyit sírtunk.
-Segíteni?Igen?Hát tud.Már rohadt késő.És én reálisan látom a dolgokat.Megtudtad, hogy anya rákos.Mi történt? Elmentél a titkárnőddel.Szánalmas vagy.Te nekem nem vagy az apám.-mondom sírva.
-De, Lora.Igen eljöttem és a titkárnőmmel.De egyedül élek és nincs más gyerekem.És igen féltem attól, hogy anyád meghal és nekem kell felnevelni titeket.Nem érted.Nem bírtam.Bűntudatom volt.-mondja sírva a telefonba.-Még mindig ugyan úgy szeretem anyádat és titeket is.-fejezi be.
-Szánalmas vagy.Az anyánk meghal te meg felhívsz minket, hogy sajnálod és bevallod, hogy egy beszari alak vagy?Igen?6 retkes év telt el.6 éve élek apa nélkül.6 éve Tim él apa nélkül.Érted?Tim most 20 éves.14 éves volt mikor itt hagytál minket.Egyedül mehetett focizni.Nem mehetett az apa-fia programokra.Nem volt apák napja.
Én 8 éves voltam.Nem tanított meg az apám biciklizni.Nem vitt el a játszótérre és nem hintáztatott.Nem rakott a kertbe mászókát.Én most 14 vagyok.Ezeket mégis, hogy akarod visszahozni?Anyának volt elég baja, de mind emelet nevelt benűnkett. Most lehet is bűntudatod.Nekem nincs apám.Volt, de már nincs.Se anyám.És amit az utolsó mondathoz fűznék.Nem most kellene visszasírni ezt.Mi vártunk.Azt hittük vissza jössz.Mikor 13 voltam akkor még mindig reméltem, hogy betompansz egy plüssel a kezedben és azt mondod,"Boldog Szülinapot, kicsim", de mikor nem jöttél meghalt a remény.És, hogy most, hogy anya meghalt felhívsz és elmondod, hogy még midig szeretsz minket...hát sajnálom.Előbb kellet volna gondolkodni.Mi vártunk.Szia.-sírtam és letettem.

Bevezető

A történet egy 16 éves lányról szól.A neve Lora Morgan.14 évesen nagy trauma érte.Meghalt édesanya.A bátya mindenbe segített, mert ő már 20 éves volt és tudta, hogy neki kell nevelni.Apjuk elhagyta őket.A titkárnőjével elment valami szigetre és boldogan élnek.
Édesanyjuk rákban halt meg.Nem is kórházban.
Lora nem tudta feldolgozni a hiányt és beteg lett.Megörült.Iskolába nem járt, mert mindenkit azzal hibáztatott, hogy miatta halt meg anyja.Lassan feldolgozta és újra vissza tért a normális kerékvágások közé, de nem bírt abban a házban maradni.Így testvérével elköltöztek Londonba...És ott megint minden megváltozott teljesen és örökre......

Szóval

Sziasztok!

Ez életem 3. blogja.Az egyik egy kitalált történet.A másik meg az életem.Nagyon érdekveszítő mind a kettő. XD

Ez a kitalált:http://azalomnehavaloravalik.blogspot.hu/

Ez meg az életem:http://sipikeeelife.blogspot.hu/

Ha valakit érdekel.Esetleg.

Na mindegy.Mint látjátok ez a blog nem csak kinézetében, hanem történetében is különbözni fog.Ezt fontosnak találtam megosztani.Tudni kell, hogy én nem szeretem az ilyen fantáziás könyveket történeteke.Nem tudom miért annyira nem köt le.Nem olvastam biztos olyat ami lekötne.De én most megpróbálkozok egy olyan történet írásával ami.....hát érdekes.De remélem tetszeni fog:D