A nap

A mai napig emlékszem arra, hogy mi történt.Percre pontosan.Anyukám elvesztését sose fogom tudni feldolgozni.Igazából tudom ez az élet része, de ő nekem nem csak az anyukám volt.Mindig mindenbe segített mint a többi anya, de egyszerűen nem tudom.Talán az volt a baj, hogy pont olyan időszakba voltam.Akkor szakított velem a barátom, mert kiderült, hogy megcsalt a legjobb barátnőmmel.Na igen.Pont az nap.Haza mentem és a bátyám Tim ott ült anya mellet.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódva.Tudtam, hogy anya a végső stádiumban van.
-Semmi kicsim.Semmi.Akkor amit megbeszéltünk Tim.Nagyon szeretlek.-mondta anya könnyes szemmel.
-Én is anya.Nagyon szeretlek.-majd megölelték egymást és puszit adtak.Tim felkelt és kiment, de még egyszer vissza nézet anyura.
-Szívem gyere ide.-oda menetem és leültem az ágyra.-Figyelj, azt szeretném mondani, hogy nagyon szeretlek mindig is büszke voltam és leszek rád.Tudom, hogy mi vár rád, mert láttam a jövőt, de ezt te is tudod.A baj, hogy ti ezt nem örököltétek.Lora, tud, hogy bármi is lesz.Én örökre itt leszek és nem kell aggódnod.Büszke leszek rád.Mindig hallgass Timre.Tudom, hogy ma szakítottál Doni-val, de ne is foglalkozz vele, megérdemlik egymást Carry-vel. Én mindig ott leszek a szívedben és igaz tanácsokat már személyesen nem tudok adni, de lélekben mindig.Ismersz annyira, hogy tud mit fogok mondani.Nagyon szeretlek.-fejezi be anya.(Amúgy igen.Anya látja a jövőt amióta beteg lett.Durva)Megpuszil és szorosan megölel.Nem mondom ki, de tudom miért csinálja együtt sírunk.
-Én is nagyon szeretlek anya.Nagyon.Szeretlek.-mondom anya rám néz.Mosolyog.Majd..majd, lecsukja a szemét.Érzem, hogy a keze már nem szorítja az enyém.
-Anya?Anya!Miért?Anya, neee!Kérlek!Szeretlek!Miért??Anya kelj fel!!!-ordítom sírva.Tim, az ordítozásra bejön.Tudtam, hogy sírt.Látszott a szemén.-Anya, ne csináld ezt velem!Én ezt nem bírom.Gyere vissza!-még mindig sírva ordítok.
-Lora, gyere menjünk...-porbál nyugtatni a bátyám.
-Neem!Hagyj békén.Nem megyek innen sehova.Én anyával maradok. Mindjárt felkel és akkor ő is megmondja.-ordítok rá Timre, majd vissza fordulok anyához.-Ugye, anya.Mindjárt felkelsz és megmondod neki, hogy én veled maradok.Ugye?Anya kelj már fel különben elvisz.Anya......

Nem bírtam felfogni ami történt.Mindenki tudta, hogy mi van anyukámmal.És nem is mi csináltuk a temetést, hanem az állam.Vagy valami olyasmi.Apám ugye elhagyott mikor 8 éves voltam.De természetesen ő is megtudta a hírt.Igaziból apát okoltam legjobban a történtek miatt, mert mikor elment megtudtuk, hogy anya rákos.Sose tudtam, hogy apu miért hagyta el.Szerintem sokk volt neki és inkább itt hagyott minket a szarba.Jó egy apa.Egyik nap csörgött a telefon.
-Halló.-kérdezem rekedt hangon.Tim elment így muszáj volt nekem felvenni a telefont.
-Szia, Lora.Nagyon sajnálom azt ami történt.Timmel nyugodtan ide költözhettek.
-Apa?-kérdezem idegesen.
-Igen.
-Neked van képed felhívni?Megtudod, hogy anya meghalt és felhívod a gyerekedet? Máskor persze nem.Akkor ott van az a ribanc meg a sok kölyök akiket neked szült.Persze felhívod 4 év után azt a gyerekedet aki nem kurvától van.És mikor hívod fel?Hát persze, hogy akkor amikor az anya meghal.Persze szerencsétlen gyerek hisz apa nélkül telt a gyerekkora.Ja felnőni meg anya nélkül fog.Tényleg csak nyugodtan rúgj belém még párat, nem szenvedtem én eleget.-mondom könnyekkel küszködve.
-Lora, sajnálom, hogy így látod a dolgokat, de most is azért hívtalak, mert segíteni szeretnék.-mondja fura hangon.Gondolom sír.Hát szarok rá, hogy sír.Sírjon csak nyugodtan.Az nem érdekelte, hogy mi mennyit sírtunk.
-Segíteni?Igen?Hát tud.Már rohadt késő.És én reálisan látom a dolgokat.Megtudtad, hogy anya rákos.Mi történt? Elmentél a titkárnőddel.Szánalmas vagy.Te nekem nem vagy az apám.-mondom sírva.
-De, Lora.Igen eljöttem és a titkárnőmmel.De egyedül élek és nincs más gyerekem.És igen féltem attól, hogy anyád meghal és nekem kell felnevelni titeket.Nem érted.Nem bírtam.Bűntudatom volt.-mondja sírva a telefonba.-Még mindig ugyan úgy szeretem anyádat és titeket is.-fejezi be.
-Szánalmas vagy.Az anyánk meghal te meg felhívsz minket, hogy sajnálod és bevallod, hogy egy beszari alak vagy?Igen?6 retkes év telt el.6 éve élek apa nélkül.6 éve Tim él apa nélkül.Érted?Tim most 20 éves.14 éves volt mikor itt hagytál minket.Egyedül mehetett focizni.Nem mehetett az apa-fia programokra.Nem volt apák napja.
Én 8 éves voltam.Nem tanított meg az apám biciklizni.Nem vitt el a játszótérre és nem hintáztatott.Nem rakott a kertbe mászókát.Én most 14 vagyok.Ezeket mégis, hogy akarod visszahozni?Anyának volt elég baja, de mind emelet nevelt benűnkett. Most lehet is bűntudatod.Nekem nincs apám.Volt, de már nincs.Se anyám.És amit az utolsó mondathoz fűznék.Nem most kellene visszasírni ezt.Mi vártunk.Azt hittük vissza jössz.Mikor 13 voltam akkor még mindig reméltem, hogy betompansz egy plüssel a kezedben és azt mondod,"Boldog Szülinapot, kicsim", de mikor nem jöttél meghalt a remény.És, hogy most, hogy anya meghalt felhívsz és elmondod, hogy még midig szeretsz minket...hát sajnálom.Előbb kellet volna gondolkodni.Mi vártunk.Szia.-sírtam és letettem.